The Geneaology of the Modern Drama as the end Result of the Modern Age

Kiss Endre I. évfolyam 1. szám 2013 Kultúra / Culture

A modern dráma fejlődéstörténete, mint a modern kor végeredménye A fiatal Lukács Ausztria-Magyarország egyik legjelentősebb esztétája, illetve gondolkodója volt. Felidézendő tény, hogy a fiatal Lukács nagysága nem elsősorban eredetiségében állt, inkább abban, hogy ő volt a századelőnek az a gondolkodója (szigorúan egyes számban!), aki egyformán otthon volt a pozitivizmus, a kantianizmus, a hegelizmus, a szellemtudomány vagy az impresszionistaegzisztenciális fogalmiságban: Legsokatmondóbban a Rudolf Kassner szuggesztiójára kiformált „platonikus” szerepe láttatja::a platonikus-esztéta önmaga kijelölte missziója az, hogy egy másik művön, egy másik alkotó legmélyebb egzisztenciális kérdésfeltevésével való azonosuláson át jusson el önmaga maradéktalan megvalósításához.. A fiatal Lukács egzisztenciális érzékenységben és filozófiai tudásban fölötte állt azoknak a kérdésfeltevéseknek, amelyekkel végül is foglalkozott, s idővel mintegy önmaga vált egy csoportképződési folyamat kiindulópontjává. A fiatal Lukács sokszor a kegyetlenség határáig lázad környezete ellen. Hasonlóan absztrakt térből érkeznek e korban mások is a megújuló európai filozófiába, nagyon is sokat mondhat a Lukács-Wittgenstein vagy a Lukács-Rathenau párhuzam. A fiatal Lukács méltán élt és gondolkodott úgy, mint aki a későpolgári létezés egzisztenciális és szellemi lehetőségei fölé került. Művelődési útja során szinte fizikailag is be tudta járni, a szellemi lehetősségek gyakorlatilag mindegyikével való elmélyült ismerkedés során szisztematikusan végig tudta gondolni e dimenziókat.

The methodical dimensions, in the stricter sense of the term, of the Genealogy of the Modern Drama, reveal practically all the  characteristic problems of the work of the young Lukács. This methodology is, on the one side, coherent, on the other side, eclectic. It comes from the extreme and chaotic wealth of the philosophical-methodical culture and of the simultaneous exceptional extent of the positive (and even positivist) knowledge of the young scholar. The duality of this extremely large methodical arsenal and also of the extremely large positive knowledge if European dimensions, allows the author to develop in his methodology a creative eclectism (and in fact constantly coherent). From this absolutely not purely immanent analysis, the highest problem of style of the new drama develops by the young Lukács (through which again an excellent and largely evident example is given to us for the growing together of immanent and superficial moments of the work). It is further a very important sign, if the young Lukács searches to make clear with a quotation of Dilthey the so interpreted problem of style. On the one side, he indicates with this information, that his methodological perfection coincides in this respect with Dilthey, that he wishes to constitute with it also a complete inventory of the literary work interpretation as Dilthey always intended to do it in front of a large professional public. This means also, that Dilthey, behind this unique conception, has absolutely a role of model. Only at this point of the analysis, it becomes unquestionable, that the drama, due to this ontological consistence, cannot reach its profound objective, it cannot present its protagonists, in no sense of the word, as heroic. The forms of life, the bases of the social being, which we already know about, that they are supported social-ontologically, do no longer allow this attitude. The existence defeats the abstract will of the protagonist, the background defeats the heroes acting on the scene.


Irodalom / Bibliography:
  • Adorno, Theodor (1958): Wiesengrund, Noten zur Literatur I-III. Frankfurt am Main
  • Arendt, Hannah (1955): Der Dichter wider Willen. in: Hermann Broch (Gesammelte Werke), Band 1. Rhein-Verlag, Zürich (eredetileg Men in Dark Times, New York, 1968)
  • Bachtin, Michail (1989): Formen der Zeit im Roman. Untersuchungen zur historischen Poetik. Frankfurt am Main
  • Blei, Franz (1987): ‚A.P. Gütersloh’, in Portraets. Hrsg. von Anne Gabritsch. Wien - Köln – Graz
  • Curtius, Ernst Robert (1961): Marcel Proust. Berlin - Frankfurt am Main
  • Dilthey, Wilhelm (1961): Der Aufbau der geschichtlichen Welt in den Geisteswissenschaften. Stuttgart, (3.,unveraenderte Auflage).
  • Friedrich, Hugo (1956): Die Strukturen der modernen Lyrik. Von Baudelaire bis zur Gegenwart. Hamburg
  • Goldmann, Lucien, (1966): „Georg Lukács: Der Essayist”, in: Dialektische Untersuchungen. Neuwied und Berlin 173-187.
  • Hofmannsthal, Hugo von (1955): Prosa. Gesammelte Werke in Einzelausgaben. 1-15 Bde. Herausgegeben von Herbert Steiner. Stockholm (spaeter Frankfurt am Main)
  • Husserl, Edmund (1976): Die Krisis der europaeischen Wissenschaften und die transzendentale Phaenomenologie. Eine Einleitung in die phaenomenologische Philosophie. Haaeg
  • Johnston, William M. (1974): Österreichische Kultur- und Geistesgeschichte. Gesellschaft und Ideen im Donauraum 1848 bis 1938. Wien - Köln - Graz
  • Kahler, Erich von (1970): Untergang und Übergang. Essays. München
  • Kassner, Rudolf (1938): Buch der Erinnerung. Leipzig
  • Kayser, Wolfgang (1959): Die Wahrheit der Dichter. Reinbek
  • Kiss, Endre (1982): A világnézet kora. Friedrich Nietzsche abszolutumokat relativizáló hatása a századelőn. Budapest
  • Kiss, Endre (1999): A negativ univerzalizmus filozófiája és irodalma. Intellektuális monográfia Hermann Brochról. Veszprém
  • Köhnke, Klaus Christian, (1986): Entstehung und Aufstieg des Neukantianismus. Die deutsche
  • Universiitaetsphilosophie zwischen Idealismus und Positivismus. Frankfurt am Main
  • Liebert, August (1923): Die geistige Krisis der Gegenwart. Berlin
  • Lukács, György (1911): A modern dráma fejlődésének története. Budapest
  • Lukács, Georg (1984): Die Theorie des Romans. Ein geschichtsphilosophischer Versuch Über die Formen der grossen Epik. Darmstadt - Neuwied
  • Mannheim, Karl (1978): Ideologie und Utopie. Sechste, unveraenderte Auflage. Frankfurt am Main
  • Nautz, Jürgen und Vahrenkamp, Richard (Hrsg.) (1993): Die Wiener Jahrhundertwende. Einflüsse, Umwelt, Wirkungen. Wien - Köln - Graz, 1993.
  • Rickert, Heinrich (1913): Die Grenzen der naturwissenschaftlichen Begriffsbildung. Eine logische Einleitung in die historischen Wissenschaften. Tübingen, (2. Auflage)
  • Riegl, Alois (1894): Volkskunst, Hausfleiss und Hausindustrie. Berlin
  • Scheler, Max (1955): Vom Umsturz der Werte. Abhandkungen und Aufsaetze. Vierte, durchgesehene Auflage. Herausgegeben von Maria Scheler. Bern
  • Weininger, Otto (1902): Geschlecht und Charakter. Wien-Leipzig
  • Windelband, Wilhelm (1910): Die Philosophie im deutschen Geistesleben des 19. Jahrhunderts. Tübingen