A tartósan gondozott idősek életminőségének javítása

Széman Zsuzsa I. évfolyam 2. szám 2013 Tanulmányok / Studies

A tanulmány egy egyéves modellprogramot ismertet, amelynek célja volt a házi gondozást kapó számítógép analfabéta magányos, átlagban 80 éven felüliek megtanítása a Skype használatára azt feltételezve, hogy a video-kommunikáció révén a magányosság megszüntethető. A 15 fő körében végzett intervenciós kutatás igazolta a hipotézis helyességét: az idősek mindegyike rövid idő alatt képes volt a Skype-ot megtanulni, mivel a tanulási nehézségeknél erősebb volt motivációjuk: kapcsolattartás a családdal újszerű módon, a látás révén. A Skype megtanítását az időst rendszeresen látogató 16 éves önkéntesek végezték, akik ezen túlmenően az internet adta különféle lehetőségeket is megismertették velük, az idősek így rövid idő alatt a fiatalokéhoz hasonló internet tudásra is szert tettek, napi tevékenységük, életritmusuk megváltozott. A tanítás–tanulás folyamatának volt egy nem várt eredménye: a két egymástól távol eső korosztály kapcsolatai pozitív irányban változtak, rendkívül erőteljessé vált a fiatalok körében az idősek iránti empátia. Az idősek interperszonális kapcsolatrendszere bővült: erősödött a családdal való, az intergenerációs és a kortárs kapcsolat. Magányuk megszűnt meg, életminőségük megváltozott.

Improving Life Quality of Elderly in the Need of Assisted Living
The article presents a one-year model programme aimed at teaching digitally illiterate, lonely people receiving home care, with an average ago of over 80, in order to test the hypothesis that video communication can end loneliness. The intervention research conducted in a sample of 15 persons confirmed the hypothesis: all of the old persons were able to learn to use Skype within a short time as their motivation – keeping in touch with their family in a new way, visually – was stronger than the learning difficulties. The teaching was done by 16-year-old volunteers who regularly visited the old people and who, in addition to Skype also showed them other possibilities offered by the internet. The old people soon acquired internet skills comparable to those of the young volunteers; their daily activity and rhythm of their lives changed. The teaching-learning process had an unexpected result: relations between the two far removed age groups changed in a positive direction, the young people developed very strong empathy for the old. The old people’s network of interpersonal relations expanded: their relations with their families, other generations and their peers strengthened. Their loneliness ended and their quality of life improved.